Tájépítészet

Az építészeti bűnmegelőzésnek fontos eszköze a tájépítészet és a kerttervezés. Egy jól megtervezett és megfelelően karbantartott park vagy kert segíti a közösségi kontroll kialakítását és a jogosultság természetes ellenőrzését. A telek vonalát, a bejáratokat egyértelműen jelezhetjük a növényzet átgondolt telepítésével anélkül, hogy vagyonvédelmi eszközöket (szöges kerítést, zárakat stb.) kellene használnunk. Ez nem csupán esztétikailag előnyös, hanem egyúttal jelentősen javíthat a környék összképén, növelve ezáltal az életminőséget.

Fontos szabály, hogy a növényzet ne takarja a természetes megfigyelés alá vont térrészeket. A fák ágai nem nyúlhatnak le 190 cm alá, illetve a cserje­szint nem emelkedhet 90 cm fölé, ezt nevezzük ma­gassági szabálynak. Ez a kialakítás lehetővé teszi a járókelők számára az átlátást, a természetes megfigyelést, és megakadályozza, hogy a túlburján­zott növényzetben rejtekhelyek alakuljanak ki. A növények metszésével az újonnan ültetett növények megerősödésétől kezdve meghatározott rendszerességgel foglalkozni kell.

A tüskés, tövises és szúrós szárú növények nagyon jól elhelyezhetők az épület mentén, illetve olyan területeken, ahová a járókelőknek nem kell, vagy nem szabad bemenniük. Erre alkalmas fajta például a kúszóboróka, a kúszófenyő, a borbolya, a rózsabokor, a közönséges magyal, az aranybambusz, a gyöngyvessző, vagy a tűztövis. Ezen kívül más olyan növények is szóba jöhetnek, melyek nem alkalmasak az elrejtőzésre. A fákat az épület nyílászáróitól, különösen az ablakoktól és a bejáratoktól távol kell elhelyezni, hogy ne használhassák létraként betöréskor.

A fákat és a lámpatesteket egymástól megfelelő távolságra kell elhelyezni, ezáltal biztosítható, hogy a fák árnyéka ne alakítson ki vakfoltokat, megvilágítatlan területeket. Az olyan lámpáktól, melyek fejmagasság fölött helyezkednek el, minimum 9-10 m távolságot kell tartani. A termetesebb törzsűre növő fákat lehetőség szerint legalább 5-6 méterre kell ültetni a gyalogos útvonalaktól, séta ösvényektől. Ez megakadályozza a meglepetésszerű támadást, és a gyalogos számára lehetővé teszi, hogy a környezetét előre fel tudja mérni. A tájépítészet, tereprendezés és parképítés során részesítsük előnyben a természetes anyagokat.

A parkban elhelyezett padoknak megfelelő használatra kell ösztönözniük. Érdemes középső karfát, vagy íves ülőfelületet alkalmazni, ami alkalmatlanná teszi a padot az alvásra, éjszakázásra. A lépcsőzetes kialakítású, vagy karfákkal, fém megszakítókkal ellátott padok, alacsony szegélyek megakadályozzák azt, hogy gördeszkával - edző- vagy gyakorlóterepként használva - tönkretegyék őket. Nagyobb parkokban érdemes külön területet kialakítani a gördeszkásoknak, hogy ne a másra szánt utcabútorokat tegyék tönkre.

A városi növényzet hozzájárul az esztétikus környezet kialakításához, a rendezett természeti környezet megteremtésével a sivárabb területeket is vonzóvá, nyugalmat közvetítővé lehet tenni, így szívesebben tartózkodnak ott az emberek.