Jogosultság szabályozása

A jogosultság ellenőrzése egy olyan tervezési alapelv, melynek elsődleges célja a bűnalkalmak lehetőségének csökkentése azáltal, hogy megnehezíti és a támadó számára kockázatossá teszi a területre való behatolást.

A jogosultság szabályozásának háromféle módját különböztethetjük meg:

- szervezett (biztonsági őrök által)

-  biztonságtechnikai eszközökkel (például: zárak használatával)

-  a jogosultság természetes ellenőrzése által (térhatároló elemek, eltérő térburkolatok alkalmazásával).

Hagyományosan a jogosultság ellenőrzését elsősorban a terület szervezett felügyeletével és biztonságtechnikai eszközök segítségével látták megoldhatónak, miközben a környezet alakítását alábecsülték, vagy figyelmen kívül hagyták. Ez a felfogás nagyon költség- és emberi erőforrás igényes. A temérdek vagyonvédelmi eszköz beszerelése, továbbá a nagyszámú őrség vagy járőr alkalmazása kevés esetben valósítható meg gazdaságosan. Az építészeti bűnmegelőzés a környezet kialakításával lehetőséget teremt egy sokkal racionálisabb egyensúly kialakulására.

Nincs szó azonban arról, hogy a biztonságtechnikai eszközök, vagy a szervezett őrzés minden esetben elhagyható lenne. Vannak olyan esetek, amikor ezeknek is van helye. A jogosultság természetes szabályozása által azonban sokkal kevesebb ráfordítással teremthető meg a biztonságos környezet.

Az illetéktelen személyek természetes módon való távol tartása, bejutásának megnehezítése környezetalakítással többféle módon is megvalósítható: átlátható kerítések, járdavezetés, térburkolatok, sövények vagy egyéb térhatároló elemek alkalmazásával. Ide sorolhatjuk az önműködően záródó ajtókat is, és minden olyan megoldást, ami természetes módon, önműködően vagy passzívan lehatárolja a tereket.

A jogosultság szabályozása úgy valósítható meg a legcélszerűbben, ha a védendő területet védelmi zónákkal vesszük körül. Így jutunk el a nyilvános területektől a fél-nyilvános, fél-magánterületeken át a magánterületekig.

A jogosultság ellenőrzése legnehezebben a nyilvános területeken, a közforgalmú utcákon, tereken valósítható meg. Ilyen esetekben pszichikai határok megjelenítésével tehetjük egyértelművé, hogy a területen kik tartózkodhatnak, mi a terület rendeltetési célja. Ezek a határok megjelenhetnek jelzések, burkolati váltások formájában, de más olyan megoldások is szóba jöhetnek, amelyek jelzik a terület egységét és egyediségét, használatának szabályait.

A fél-nyilvános területeken a jogosultság ellenőrzése több átgondolást igényel. A jól kialakított be- és kijáratok, kerítések, kertépítészeti megoldások, az elegendő megvilágítás, vagy például egy ügyfélszolgálati iroda megfelelő elhelyezése egy raktárépületben, jó megoldást jelenthetnek az átmeneti zóna kialakítására.

A következőkben részletesebben tárgyaljuk a zónák kialakítását.