Birtokviszony jelzése

Az a szemléletváltás, ami a szervezett, biztonságtechnikai eszközökkel megvalósított felügyeletről és jogosultság-ellenőrzésről áthelyezte a hangsúlyt a természetes módok felé, szükségszerűen magával hozta a tulajdonosi szemlélet alapelvének kialakulását is. A birtokviszonyok jelzésével, a környezet egyedi kialakításával a tulajdonosok felelősségérzete megerősíthető.

Az emberek ösztönös módon védik azt a területet, amit sajátjuknak éreznek, és tiszteletben tartják azt, ami mások tulajdona. A birtokviszonyok egyértelmű megjelenítése ezért hatásos alapelve az építészeti bűnmegelőzésnek. Ha az emberek észreveszik ugyan a rendellenes használatot, de nem tesznek ellene semmit, akkor a legalaposabban megtervezett természetes felügyelet is csődöt mond a bűn és a vandalizmus megfékezésében.

A tulajdonviszonyok fizikai határokkal való világos kifejezése történhet átlátható kerítéssel, tájépítészeti elemekkel, jelzésekkel, járdakialakítással vagy megvilágítással is. A behatolók azonosítása sokkal könnyebb olyan helyen, ahol a határokat egyértelmű eszközökkel jelölték ki.

A telekhatárok megjelenítése mellett fontos az úgy­nevezett „pufferzónák” kialakítása és jelzése is. A különböző zónákba való belépés különféle jogosultsá­got feltételez. A nyilvános területektől, ahol bárki tartózkodhat, így jutunk el a fél-nyilvános, fél-magánterületeken át a magánterületre. Az átmeneti terek kialakításával a jogosultság ellenőrzése folyamatosan és könnyebben ellenőrizhető, illetve a fokozatosság révén időben kiszűrhetők az illetéktelen behatolók.

A magánterület a nyilvánosságtól teljesen elzárt, privát használatú terület. Ezek az épületek legbelsőbb területei: lakások, belső irodák, üzemi területek, ahová a tulajdonosok csak vendégeiket, alkalmazottaikat engedik be.

A fél-magánterületek olyan belső folyosók, előterek, társasházak belső kertjei, játszóterei, parkolói, ahová nem mehet be bárki, csak a tulajdonosok, illetve vendégeik.

A fél-nyilvános területek lehetnek ügyfélszolgálati irodák, középületek nyilvánosságtól el nem zárt területei, egyetemek, könyvtárak, vagy a sorházak, társasházak utcafronti oldalán, az előkertben vezetett járdái is. Ezek a területek célhoz kötötten használhatók.

A nyilvános területeket bárki használhatja, nem kell igazolnia senkinek sem a jogosultságát. Ide tartoznak a közterületek, utcák, parkok, terek, bevásárlóközpontok nyilvános terei.

A pufferzónák révén az illetéktelenek még időben kiszűrhetőek. Ahol viszont nincsenek átmeneti zónák, azaz a nyilvános területekről egyből a magánterületre lehet bejutni, a bűnelkövetőknek könnyebb dolga van. A felügyelet nehezebben valósítható meg, a lebukás veszélye kisebb, ezért ezek a helyszínek könnyebb célpontot jelentenek.

Fontos kitérni azokra a kutatásokra, amelyek azt vizsgálták, hogyan oszlik meg a tulajdon iránt érzett felelősség. Ezeknek a tanulmányoknak mind közös megállapítása, hogy egy bizonyos tulajdonosi létszám felett a felelősség megoszlik, már nem törődnek az egyes személyek a közös tulajdonukkal. Többek közt ezért is okoz nagyobb problémát a toronyházak, panelházak közös tereinek felügyelete. Itt a lakók már nem érzik sajátjuknak az osztatlan közös tulajdonú, fél-magán tereket. Ha rongálás, amortizáció történik, nem javítják ki. A sok tulajdonos már nem ismeri egymást, egy idegennek könnyebb feltűnésmentesen bejutnia. Célszerű ezért az újonnan épülő társasházak folyosóit úgy tagolni, hogy egy fél-magánzónát, folyosószakaszt, lépcsőházat 6-12 lakóegységnél több ne használjon.

A birtokviszonyok egyértelmű jelzésére különféle eszközök használhatók: átlátható kerítések, megfelelő járdavezetés, utcabútorok, művészeti alkotások, feliratok, jelzések. A gondosan karbantartott területek és a megfelelően elhelyezett tájépítészeti elemek szintén világosan közvetítik egy terület tulajdonosainak jelenlétét.

Egy környék identitástudatának, arculatának megteremtése nagyobb körben is segít az ott élők felelősségérzetének kialakulásában, megerősödésében.